Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a megfosz.com honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el

Gyászhír - Elhunyt Fejér Lajos

Fontos technikai információ! Megrendüléssel értesültünk róla, hogy életének 76. évében, betegség következtében, február 10-én elhunyt Fejér Lajos, a MEGFOSZ elnökségi tagja.

TECHNIKAI INFORMÁCIÓ!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Fiumei úti Sírkert Ravatalozója a temető bejáratától kb 1 km távolságra található. Gépkocsival kint is lehet parkolni, de ebben az esetben kérem számoljanak pár többletperc gyaloglással. Aki szeretne gépkocsival behajtani a temető területére, megteheti, ebben az esetben a parkiolás 2 óra hosszig ingyenes.

Fejér Lajos, a Penda Kft. ügyvezető igazgatójaként, a MEGFOSZ alapító tagjai között vett részt. Halálát megelőző utolsó pillanatig aktív tagja volt mind a Szövetségnek, mind pedig az Elnökségnek. Mindig mosolygós, jó értelemben véve kritikus, igazi vérbeli mezőgépész szakembert ismerhettünk meg személyében.

Központi búcsúztatóját 2019. 03. 22-én 10:00 órakor a Fiumei úti Sírkert Ravatalozójában tartják (1086 Budapest, Fiumei út 16-18.), melyre a Szövetség tagjait is szívesen látják.

Amennyiben bárkinek van olyan szép emléke Lajosról, amelyet egy fotóval is megörökítettek, akkor ezt a fotót unokája örömmel beleillesztené abba a diavetítésbe, amelyet a megemlékezéskor levetítenek. Kérem Önöket, hogy az ilyen fotókat küldjék el mielőbb a MEGFOSZ központi email címére: info@megfosz.com.

A család kérését tiszteletben tartva - amennyiben gondolják - kegyeletüket csak 1 szál rózsával/virággal róják le! Lajos hamvainak végső nyugalomra helyezése egy későbbi időpontban, szűk családi körben, más helyszínen történik majd.

A Szövetség nevében az alábbi kis emlékkel szeretnénk kifejezni együttérzésünket családjának, barátainak, kollégáinak, melyet Lajos 2012. december 27-én küldött nekünk:

dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima
 
"Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát? Persze, így könnyű! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem nyújt. Egyedül az anasthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.
 
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában. Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine!............Ámen! - mondja e két szót.
- Csak ennyi? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram!..............Úgy legyen!
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja. Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.
Mereven állunk, feltartott kézzel.
Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.
- Lehet még egy kérésem?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
 - Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni.
- Törlést kérek! A szemüvegemre."